A nyár kellős közepén belecsöppentem egy életmód-túratábor izgalmas mindennapjaiba. Naponta más-más útvonalat és célt tűztünk ki.
Számomra ismeretlen volt a magashegyi túrázás, így izgalommal és némi aggodalommal vágtam neki. Szerda reggel elszántan úgy éreztem, hogy felkészülve indultam. A cél Zauneralm, a nemzeti park területén található, ezért a völgyben közlekedni csak busszal lehetett, ami egy darabon felvitt minket, majd onnan gyalog indultunk végig a gerincen. Szürke, párás, esős időjárás volt, de a szívünkben jókedv, derű és öröm volt, hogy itt lehetünk. Túrázni nagyon felemelő érzés. Szabadság, a táj szépsége, csodálatos növényvilág tárult elénk. Csak a fáradtság érzésekor fészkelték be fejembe magukat különböző gondolatok. Hideg volt, áztunk, de mégis minden pompázott a szemem előtt…
Júliusban havat látni és fogni a kezemben, nem mindennapos dolog. Ugyanakkor gyönyörű virágzó növényeket csodálni felemelő érzés. Itthon gondos ápolással sem lesznek ilyen üde, szép virágok. Megpillantani a csúcsot, majd onnan szétnézni, könnyeket csalt a szemembe. Üde zöld fű, tengerszem, csönd, békesség, és amit még látni vélsz.
Megéheztünk, előkerültek a hátizsákból a szendvicsek, nagyon jólesett. Igaz, rövid időn belül indultunk tovább, mert nagyon fáztunk. Csatakosan, sárosan, vizesen; voltak időszakok, hogy vonszoltam magam.
A csapatszellem sokat segített, megéreztem az összetartozást, bárkire számíthattam, mindenkinek volt hozzám bátorító és buzdító szava! A csapat legfiatalabb tagja, Mátyás, végignézett rajtam, és röviden csak ennyit mondott: még egy óra, és lent leszünk. Hű, gyorsan összeszedtem magam, hogy annyira ne legyek lesújtó látvány.
Jókat beszélgettünk, lehetőség volt a csapat tagjait közelebbről is megismernem. Nagyszerű, értékes emberek – mindenkitől tanultam.
Romantikus volt a lefelé menet a csörgedező kis patakban, és kerülgetni a békésen legelő teheneket. Odaérve hüttéhez, ismerős arcok üdvözöltek minket. Inni a lila tejet és enni a forró rétest – ezt látni és átérezni kell! Sikerült! Leküzdöttem saját korlátaimat, és lélekben is erősödtem! Erről a túratáborról csak legekben tudok beszámolni. Nem könnyű feladat szavakkal megfogalmazni mind azt a jót, amit kaptam ettől a tábortól. A bibliai idézetek nagyon hatottak rám, másképpen látom a hétköznapi életben adódó problémákat. Testileg-lelkileg felfrissültem.
Itthon a saját és családom életmódját gyökeresen megváltoztattam, amit ők szívesen vesznek. Nem eszünk húst, sok zöldség és gyümölcs kerül az asztalunkra, sokat biciklizünk, mozgunk. Minden reggel futással kezdem a napom. Nekem nagyon sokat jelentett ez a tábor!
Köszönet a szervezőknek, a túravezetőknek és a szállásadóknak!
Tóth-Bokros Barbara
Tass |