Szigetköz Hazánk egyik legszebb, legérintetlenebb és mégis sokak által ismeretlen tájegysége a Szigetköz. Ez az Európában is egyedülálló vízi világ a Duna szülötte. Itt minden talpalatnyi földet a Duna hordott össze és alakított a mai képére, a mellékfolyói és a szél segítségével. A szomszédos hegyekből érkező folyam itt lelassult, és lerakta hordalékát, zátonyokat és szigetek százait építve belőle.
A szilva A Duna alsó folyásánál, Perzsiában, Örményországban és a Kaukázusban kereshetjük a szilva őshazáját - ameddig a történelmi emlékezet vissza tud nyúlni az elsuhanó időben. Ezekről a vidékekről a görögökön és rómaiakon keresztül jutott el Közép-Európába ez az ízletes, sok szempontból értékes gyümölcs.
Tavaszi szél vizet áraszt... Bizonyára sokan ismerik a gyönyörű népdalt, amelynek kezdő sorát használtam fel címnek. Még többen éreztek, vagy érezik át a társ utáni sóvárgást, amit a karácsony ideje, majd a tavasz zsongása felerősít. Vágyódó tekintettel és összeszoruló szívvel nézni a boldog párokat - sokak által megélt érzés.
Ünnepelj ma velünk! Ha azt mondom ünneplés: mi jut az eszükbe? Legtöbb embernek az ünnepnapok eseményei, amit nehéz elképzelni is ital, mértéktelen evés, éjszakázás nélkül. Olyan időszak, amikor mindkét végén szokás égetni a gyertyát.
Az elmúlt 20 évben sokféle okot hallottam arról, hogy ki miért jön el egy túra/élemódtáborba: fogyás, hízás, mozgás, jó levegő,közösség, táj, hegyek, csúcsok, étrend, esti ige, ismerkedés…. Az idén nyáron fordult elő először, hogy valakai azért jött el, mert egy ilyen tábor rajta volt a bakancslistáján.
Pénteken megkezdődött számunkra a bringás élet, először elmentünk St. Andre-ba a rokonokhoz, persze ez nem teljesen úgy sikerült, ahogy akartuk, mert a technika közbeszólt, és a láncomat úgy bedobta a hátsó fogaskeréksor mögé, hogy nem bírtuk kiszedni, és ezért vissza kellett vinni a hotelhez a bringát, ahol az egész fogaskerék sort le kellett szedni.
Néhány sorban szeretném az élményeimet leírni. Mivel én az idősebb korcsoportba tartozom azok közül, akik részt vettek a táborban, nekem egy kicsit nehezebb volt az erősebb emelkedőkön feljutni, de egyébként nagyon jól esett a sok gyaloglás, séta. Részben ezért is mentem el, gondolva, hogy ezen a héten több időm lesz mozogni, kirándulni.
Már érkezéskor az a meglepetés várt, hogy ugyanazt a szobát kaptam, mint amikor tavaly Gyürüs Pannival és Istvánnal itt töltöttünk egy hetet.
A csodálatos környezet: a magas hegyek, az erdők sokasága, a virágos rétek mind - mind Isten szeretetéről vall!
A túratáborban Vasi megyéből nyolcan vettünk részt.
Izgalommal néztünk a túrák elé, mert bizony az átlagéletkorunk kissé \"felvitte\" a csapat átlagéletkorát. Örömmel jelenthetem, nem maradtunk szégyenben.
Egy júliusi kánikulában 9 órás autóút után megérkeztünk Mariapfarr-ba, Ausztria egyik kis falucskájába. Csodálatos napsütéses tiszta időben utaztunk és nem győztünk betelni a látvánnyal, ami elénk tárult. Már út közben is ámultunk a meredeken zöldellő legelőkön, a magas ezüstösen csillogó sziklákon, a mély kanyonokon, melyekben patakok és vízesések zúgtak.
A táj, ahol voltunk, gyönyörű. A motel a hegyoldalban. Jele: a LEPKE, ha láttad, tudod, hol!
Ha kinézel a völgyben napsütés, ragyogás, máskor minden felhőbe burkolózva. A hely kirándulásra való.
Aki bírja, menjen a hegygerincre, ha esik az eső, csúszkál, kapaszkodhat ebbe-abba, s közben ezerszer megbánja, hogy ezt az utat választotta. De másnap büszke a győzelemre.
Ausztria nyáron? A legtöbb magyar ember télen keresi fel a szomszédos Ausztriát, annak is valamely síparadicsomát. Pedig akik a testmozgást kedvelik, nyáron is legalább olyan felüdülést találhatnak az alpesi tájakon. Ez a tábor erre hívogatott, persze mindez reggeli és esti áhítatokkal fűszerezve. Reggelente három csoportban, egy gyerektörténetekkel foglalkozó illetve két felnőtt csoportban kerestük Isten közelségét...
Tévedés azt hinni, hogy létezhet túratábor, ahonnan az ember nem visz magával legalább egy akár apró, de mindenképpen maradandó élményt. Itt nem egy amolyan \"egy a sok közül\" élményre gondolok, hanem olyasmire, ami fontos részévé válik annak az énnek, aki az életúton továbbhalad.
Azt hiszem, egy jó ideig a szemünk előtt lebeg majd annak a fecskefarkú pillangónak a képe, amit nap, mint nap láttunk Ausztria legnapfényesebb városa, Mariapfarr felett, útban hazafelé valamely embert próbáló nap után...
Borzont 2015
[Borzont - 2015, 2015.augusztus 25]
