Szigetköz Hazánk egyik legszebb, legérintetlenebb és mégis sokak által ismeretlen tájegysége a Szigetköz. Ez az Európában is egyedülálló vízi világ a Duna szülötte. Itt minden talpalatnyi földet a Duna hordott össze és alakított a mai képére, a mellékfolyói és a szél segítségével. A szomszédos hegyekből érkező folyam itt lelassult, és lerakta hordalékát, zátonyokat és szigetek százait építve belőle.
A szilva A Duna alsó folyásánál, Perzsiában, Örményországban és a Kaukázusban kereshetjük a szilva őshazáját - ameddig a történelmi emlékezet vissza tud nyúlni az elsuhanó időben. Ezekről a vidékekről a görögökön és rómaiakon keresztül jutott el Közép-Európába ez az ízletes, sok szempontból értékes gyümölcs.
Tavaszi szél vizet áraszt... Bizonyára sokan ismerik a gyönyörű népdalt, amelynek kezdő sorát használtam fel címnek. Még többen éreztek, vagy érezik át a társ utáni sóvárgást, amit a karácsony ideje, majd a tavasz zsongása felerősít. Vágyódó tekintettel és összeszoruló szívvel nézni a boldog párokat - sokak által megélt érzés.
Ünnepelj ma velünk! Ha azt mondom ünneplés: mi jut az eszükbe? Legtöbb embernek az ünnepnapok eseményei, amit nehéz elképzelni is ital, mértéktelen evés, éjszakázás nélkül. Olyan időszak, amikor mindkét végén szokás égetni a gyertyát.
Már 3. éve vettünk részt ebben a túratáborban. Idén kislányom elhatározta, hogy ki szeretné próbálni a biciklizést, mert eddig mindig csak gyalogolt. Férjem viszont egy tavaly kinézett új, meg nem hódított csúcs megmászására kívánkozott. Így nem volt kérdéses, hogy melyikünk kíséri el kislányomat a biciklitúrára.
Istennek és a túratábor szervezőinek hála ismét egy remek túratáborban vehettünk részt. Csodálatos helyeken jártunk, voltak könnyebb és kihívásokban igen gazdag napok is, amik fejlesztették a türelmünket és a kitartásunkat. Nagyon jó volt a társaság is; szokás szerint érdekes embereket ismertünk meg és nagyszerű beszélgetésekre nyíltak lehetőségeink.
Beszámolómat azzal kell kezdenem, hogy a feleségemmel együtt 127 évesek vagyunk. Fiatalabb korunkban is szerettünk, de így öregen is nagyon szeretünk kirándulni.
Pénteken megkezdődött számunkra a bringás élet, először elmentünk St. Andre-ba a rokonokhoz, persze ez nem teljesen úgy sikerült, ahogy akartuk, mert a technika közbeszólt, és a láncomat úgy bedobta a hátsó fogaskeréksor mögé, hogy nem bírtuk kiszedni, és ezért vissza kellett vinni a hotelhez a bringát, ahol az egész fogaskerék sort le kellett szedni.
Néhány sorban szeretném az élményeimet leírni. Mivel én az idősebb korcsoportba tartozom azok közül, akik részt vettek a táborban, nekem egy kicsit nehezebb volt az erősebb emelkedőkön feljutni, de egyébként nagyon jól esett a sok gyaloglás, séta. Részben ezért is mentem el, gondolva, hogy ezen a héten több időm lesz mozogni, kirándulni.
A túratáborban Vasi megyéből nyolcan vettünk részt.
Izgalommal néztünk a túrák elé, mert bizony az átlagéletkorunk kissé \"felvitte\" a csapat átlagéletkorát. Örömmel jelenthetem, nem maradtunk szégyenben.
A táj, ahol voltunk, gyönyörű. A motel a hegyoldalban. Jele: a LEPKE, ha láttad, tudod, hol!
Ha kinézel a völgyben napsütés, ragyogás, máskor minden felhőbe burkolózva. A hely kirándulásra való.
Aki bírja, menjen a hegygerincre, ha esik az eső, csúszkál, kapaszkodhat ebbe-abba, s közben ezerszer megbánja, hogy ezt az utat választotta. De másnap büszke a győzelemre.
Tévedés azt hinni, hogy létezhet túratábor, ahonnan az ember nem visz magával legalább egy akár apró, de mindenképpen maradandó élményt. Itt nem egy amolyan \"egy a sok közül\" élményre gondolok, hanem olyasmire, ami fontos részévé válik annak az énnek, aki az életúton továbbhalad.
Borzont 2015
[Borzont - 2014, 2014.október 10]
