Ausztria nyáron? A legtöbb magyar ember télen keresi fel a szomszédos Ausztriát, annak is valamely síparadicsomát. Pedig akik a testmozgást kedvelik, nyáron is legalább olyan felüdülést találhatnak az alpesi tájakon.
Ez a tábor erre hívogatott, persze mindez reggeli és esti áhítatokkal fűszerezve. Reggelente három csoportban, egy gyerektörténetekkel foglalkozó illetve két felnőtt csoportban kerestük Isten közelségét. Majd a háziak által biztosított fizikai táplálék elfogyasztása után nekivágtunk a hegyeknek, ki két keréken, ki két lábon. Bár néha úgy tűnt, a hegyek legyőznek az eső és a szél segítségével, de végül sikerült mindvégig kitartani mindannyiunknak.
A vízesések, kristálytiszta hegyi patakok, források, 2000 méter feletti kis tavak, júliusi „hóhatár” feletti „séta”, az áfonyamezők, a lila tej, a túravezető zoknijából kicsavart félpohárnyi víz elhomályosítja a fizikai megpróbáltatásokat.
És esténként, mikor úgy tűnt, a vacsora után mindenki ágynak esik, a kis csapat megújult. Ehhez segítséget nyújtott a csocsó, billiárd, pingpong és egy szintetizátor. Majd egy erre az alkalomra összeállított „énekes könyv” segítségével gondolatainkat Isten imádatára irányítottuk. Az esti áhítatok mindenképpen a nap csúcspontjának számítottak, ami nemcsak az énekeknek és az Eszter könyvét fejtegető igeszolgálatnak volt köszönhető, hanem annak a kis „színtársulatnak” is, akik minden este életre keltették Eszter könyvét. A fő szervező egy „lelkészcsemete” volt, aki szóban napközben mindenkinek kiosztotta a szerepet, majd egyből élesben következett az „előadás” az igeszolgálat előtt, amiben gyerekek és felnőttek közösen vettek részt. Felejthetetlen élményt jelentett ez, és a vidám szerepjátéknak köszönhetően a történet mondanivalója is jobban az emlékezetünkbe vésődött.
Köszönet tehát a szervezőknek és a házigazdáknak az egyhetes testi-lelki felfrissülésért.
Dr.Minya László és családja
|