Fecskefarkú lepke a város felett

Azt hiszem, egy jó ideig a szemünk előtt lebeg majd annak a fecskefarkú pillangónak a képe, amit nap, mint nap láttunk Ausztria legnapfényesebb városa, Mariapfarr felett, útban hazafelé valamely embert próbáló nap után. A Berghotel, amelynek oldalán ott díszlett ez a csodaszép festmény, 1 hétig adott otthont a magyar – és még ki tudja milyen – honból érkező kirándulni, túrázni, biciklizni vágyónak.

A gyerekek számára valami érthetetlen nyelven beszéltek többen is, így valójában nemzetközire sikeredett ez a tábor. Sebaj! Egy-két nyelveken beszélő fordító mindig akadt szolgálatra készen. Na, de milyen is egy igazi nyaralás egy túratáborban? Kérdezhetnék sokan, akik még nem jártak ilyen helyen. Fürdőruha, napozás a hegy lejtőjén-félúton fölfelé, tízig alvás, éjfélekig beszélgetés – neem, ez nem a Horvát tengerparti nyaralás a családdal, vagy a barátokkal. Ha össze szeretném foglalni, valahogy így lehetne:télikabát kesztyűvel; esőkabát vízálló bakanccsal; bizsergő lábak a 15. és 20. kilométer közötti szakaszon, miközben a fecskefarkú még látótávolságban sincs (a huszadik kilométer után már nem nagyon érzed a lábad, így onnantól kezdve nem okoz akkora problémát…); 5 fokban, esőben, bőrig ázva tanácstalanul állva az útjelző tábla előtt (1800 méteren hegycsúcsok között), hogy vajon melyik vezet el a Hüttéig?!? (Hütte = hegyi menedékház, pihenő, köztes célpont eltévedt és még el nem tévedt vándorok számára); és persze nem feledkezhetünk el a csodaszép csipkés csúcsok látványáról; a sok-sok hegyi patakról, és a gyönyörű vízesésekről; a finom ételekről; az este 9 órakor a (jól eső) fáradságtól csukódó szemekről; az áfonya és erdei málna étrend kiegészítőkről; Eszter királyné történetéről, „színművészek” előadásában (Ősz-Farkas Ábellel a főszerepben). Még annyi mindent mondhatnánk amire jó lesz emlékezni, visszanézni .. a csapat, a ping-pong, a fára mászás, a biciklizés, a gyerekcipelés a hegyen, a sok mosoly és kacagás – főleg az utolsó napon, amikor már meleg és száraz zokniban nézhettünk és gondolhattunk vissza, hogyan próbált meg bennünket a hegy és a völgy. Aki szeretné kipróbálni magát, hogy mire képes, és ha Istent szeretné egy kicsit közelebb érezni magához az ima, az áhítatok és a természet segítségével, az mindenképp vegyen részt egyszer egy ilyen túratáborban. Mi mind a négyen a családból nagyon jól éreztük magunkat.

Ambrus Gyöngyi
kecskeméti résztvevő