Szigetköz Hazánk egyik legszebb, legérintetlenebb és mégis sokak által ismeretlen tájegysége a Szigetköz. Ez az Európában is egyedülálló vízi világ a Duna szülötte. Itt minden talpalatnyi földet a Duna hordott össze és alakított a mai képére, a mellékfolyói és a szél segítségével. A szomszédos hegyekből érkező folyam itt lelassult, és lerakta hordalékát, zátonyokat és szigetek százait építve belőle.
A szilva A Duna alsó folyásánál, Perzsiában, Örményországban és a Kaukázusban kereshetjük a szilva őshazáját - ameddig a történelmi emlékezet vissza tud nyúlni az elsuhanó időben. Ezekről a vidékekről a görögökön és rómaiakon keresztül jutott el Közép-Európába ez az ízletes, sok szempontból értékes gyümölcs.
Tavaszi szél vizet áraszt... Bizonyára sokan ismerik a gyönyörű népdalt, amelynek kezdő sorát használtam fel címnek. Még többen éreztek, vagy érezik át a társ utáni sóvárgást, amit a karácsony ideje, majd a tavasz zsongása felerősít. Vágyódó tekintettel és összeszoruló szívvel nézni a boldog párokat - sokak által megélt érzés.
Ünnepelj ma velünk! Ha azt mondom ünneplés: mi jut az eszükbe? Legtöbb embernek az ünnepnapok eseményei, amit nehéz elképzelni is ital, mértéktelen evés, éjszakázás nélkül. Olyan időszak, amikor mindkét végén szokás égetni a gyertyát.
Az elmúlt 20 évben sokféle okot hallottam arról, hogy ki miért jön el egy túra/élemódtáborba: fogyás, hízás, mozgás, jó levegő,közösség, táj, hegyek, csúcsok, étrend, esti ige, ismerkedés…. Az idén nyáron fordult elő először, hogy valakai azért jött el, mert egy ilyen tábor rajta volt a bakancslistáján.
Nagyon örülök, hogy részt vehettem ezen a táboron. Én nagyon jól éreztem magam, mesés környezet volt, jó idő, a programok változatosak és választhatóak voltak.
Nagy kíváncsisággal, de ugyanakkor kétségekkel vágtunk neki ennek a tábornak Boróval és Mártival, mivel a korosztály nagyon vegyes volt és támadt némi kétségünk, hogy megtaláljuk-e a közös hangot! Ezen a téren kellemes csalódás ért minket, hiszen a legidősebbtől a legfiatalabbig mindannyian nagyon jól éreztük magunkat és egy nagyon jó kis közösség alakult ki. Megtanultuk, hogy nem csak a saját korosztályunkban tudjuk jól érezni magunkat!
Már néhány napja hazajöttünk az ausztriai túratáborból és ismét belemerültünk a munkába.
De ha behunyom a szemem, magam előtt látom a gyönyörű tájat: a kék eget, az eső után \"füstölgő\" hegyeket, az üde, zöld, virágos réteket, a legelésző teheneket, a csobogó patakokat, vízeséseket, a faházak ablakaiból aláomló dús muskátlikat, petúniákat...
Mi csak köszönni tudjuk nektek az együtt töltött egy hetet. Hétfőn, mint fizikailag, (papa fut felfele a lépcsőn :-) ) mint szellemileg felfrissülve kezdtük a munkát. Sok - sok élménnyel tértünk haza, a fiúk azóta is mesélnek a bicaj túrákról s a hegymászásról. Kihívásokat teljesítettünk, amely utólag nagyon jó dolog, bár néha sokat morgott a nagy fiam, amikor olyan emelkedőkre kellett feltolni a bicajt, ahová már feltekerni nem tudott.
Már érkezéskor az a meglepetés várt, hogy ugyanazt a szobát kaptam, mint amikor tavaly Gyürüs Pannival és Istvánnal itt töltöttünk egy hetet.
A csodálatos környezet: a magas hegyek, az erdők sokasága, a virágos rétek mind - mind Isten szeretetéről vall!
Egy júliusi kánikulában 9 órás autóút után megérkeztünk Mariapfarr-ba, Ausztria egyik kis falucskájába. Csodálatos napsütéses tiszta időben utaztunk és nem győztünk betelni a látvánnyal, ami elénk tárult. Már út közben is ámultunk a meredeken zöldellő legelőkön, a magas ezüstösen csillogó sziklákon, a mély kanyonokon, melyekben patakok és vízesések zúgtak.
Ausztria nyáron? A legtöbb magyar ember télen keresi fel a szomszédos Ausztriát, annak is valamely síparadicsomát. Pedig akik a testmozgást kedvelik, nyáron is legalább olyan felüdülést találhatnak az alpesi tájakon. Ez a tábor erre hívogatott, persze mindez reggeli és esti áhítatokkal fűszerezve. Reggelente három csoportban, egy gyerektörténetekkel foglalkozó illetve két felnőtt csoportban kerestük Isten közelségét...
Azt hiszem, egy jó ideig a szemünk előtt lebeg majd annak a fecskefarkú pillangónak a képe, amit nap, mint nap láttunk Ausztria legnapfényesebb városa, Mariapfarr felett, útban hazafelé valamely embert próbáló nap után...