Szigetköz Hazánk egyik legszebb, legérintetlenebb és mégis sokak által ismeretlen tájegysége a Szigetköz. Ez az Európában is egyedülálló vízi világ a Duna szülötte. Itt minden talpalatnyi földet a Duna hordott össze és alakított a mai képére, a mellékfolyói és a szél segítségével. A szomszédos hegyekből érkező folyam itt lelassult, és lerakta hordalékát, zátonyokat és szigetek százait építve belőle.
A szilva A Duna alsó folyásánál, Perzsiában, Örményországban és a Kaukázusban kereshetjük a szilva őshazáját - ameddig a történelmi emlékezet vissza tud nyúlni az elsuhanó időben. Ezekről a vidékekről a görögökön és rómaiakon keresztül jutott el Közép-Európába ez az ízletes, sok szempontból értékes gyümölcs.
Tavaszi szél vizet áraszt... Bizonyára sokan ismerik a gyönyörű népdalt, amelynek kezdő sorát használtam fel címnek. Még többen éreztek, vagy érezik át a társ utáni sóvárgást, amit a karácsony ideje, majd a tavasz zsongása felerősít. Vágyódó tekintettel és összeszoruló szívvel nézni a boldog párokat - sokak által megélt érzés.
Ünnepelj ma velünk! Ha azt mondom ünneplés: mi jut az eszükbe? Legtöbb embernek az ünnepnapok eseményei, amit nehéz elképzelni is ital, mértéktelen evés, éjszakázás nélkül. Olyan időszak, amikor mindkét végén szokás égetni a gyertyát.
Már 3. éve vettünk részt ebben a túratáborban. Idén kislányom elhatározta, hogy ki szeretné próbálni a biciklizést, mert eddig mindig csak gyalogolt. Férjem viszont egy tavaly kinézett új, meg nem hódított csúcs megmászására kívánkozott. Így nem volt kérdéses, hogy melyikünk kíséri el kislányomat a biciklitúrára.
Istennek és a túratábor szervezőinek hála ismét egy remek túratáborban vehettünk részt. Csodálatos helyeken jártunk, voltak könnyebb és kihívásokban igen gazdag napok is, amik fejlesztették a türelmünket és a kitartásunkat. Nagyon jó volt a társaság is; szokás szerint érdekes embereket ismertünk meg és nagyszerű beszélgetésekre nyíltak lehetőségeink.
Beszámolómat azzal kell kezdenem, hogy a feleségemmel együtt 127 évesek vagyunk. Fiatalabb korunkban is szerettünk, de így öregen is nagyon szeretünk kirándulni.
Mit is írhatnék a táborral kapcsolatban? Nagyon jól éreztem magam, és alig várom a következőt! Szerintem ezzel mindent elmondtam! Nagyon jó kis csapat jött ott össze úgy gondolom, fiatalok, idősek, teljesen mindegy, ha van, ami összekössön minket, akkor nem lehet gond! Itt nem a túrákra gondolok, vagyis azokra, csak a lelki túrákra.
Már néhány napja hazajöttünk az ausztriai túratáborból és ismét belemerültünk a munkába.
De ha behunyom a szemem, magam előtt látom a gyönyörű tájat: a kék eget, az eső után \"füstölgő\" hegyeket, az üde, zöld, virágos réteket, a legelésző teheneket, a csobogó patakokat, vízeséseket, a faházak ablakaiból aláomló dús muskátlikat, petúniákat...
Mi csak köszönni tudjuk nektek az együtt töltött egy hetet. Hétfőn, mint fizikailag, (papa fut felfele a lépcsőn :-) ) mint szellemileg felfrissülve kezdtük a munkát. Sok - sok élménnyel tértünk haza, a fiúk azóta is mesélnek a bicaj túrákról s a hegymászásról. Kihívásokat teljesítettünk, amely utólag nagyon jó dolog, bár néha sokat morgott a nagy fiam, amikor olyan emelkedőkre kellett feltolni a bicajt, ahová már feltekerni nem tudott.
A táborban a feleségemmel vettünk részt. Azt sejtettük, hogy jó lesz, de hogy ennyire, azt nem gondoltuk volna. Mi inkább a kirándulások miatt mentünk. Sok szép helyen jártunk már, de ezek a helyek nekem megdobogtatták a szívem. A társaság nagyon jó volt a légkör pedig családias. Az ételek is finomak voltak, a szállásadók kedvesek és segítőkészek.
Borzont 2015
[Borzont - 2014, 2014.október 10]
